Oroszország szupergazdagjai már egy Putyin utáni jövő árnyékában helyezkednek

Vladimir Putin.
    • Szerző, Vitalij Sevcsenko
    • Pozíció, a BBC Monitoring vezető elemzője
  • Publikálva

Néhány órával azután, hogy 2022. február 24-én elindította Ukrajna elleni teljes körű invázióját, Vlagyimir Putyin a Kreml hatalmas Jekatyerinyinszkij-termébe hívta össze Oroszország leggazdagabb embereit.

Több mint háromtucatnyian ültek összehúzódva az egyik fal mentén, a Covid-járvány miatt arcmaszkot viselve. Egy orosz újság riportere úgy írta le őket, mint akik „sápadtak és kialvatlanok".

Amikor Putyin belépett, a terem túlsó oldalán foglalt helyet, óriási távolságot teremtve maga és az üzletemberek között. Szokás szerint nem viselt maszkot.

A rá jellemző, burkolt nyelvezetet használva jelezte, hogy támogatást vár tőlük a háborúhoz.

„Arra szeretném kérni önöket, hogy értsék meg, mi történik" - mondta -, „és működjenek együtt a kormánnyal olyan eszközök megtalálásában, amelyek támogatják a termelést, a gazdaságot és a munkahelyeket".

A találkozóról a Kreml által közzétett videón a meghívott milliárdosok közül senki nem szólalt meg.

Ez a hallgatás azóta az orosz szupergazdagok egyik jellemzőjévé vált.

Putyin hatalmának évtizedei alatt megtanulták, hogy a megszólalásnak nagy ára lehet.

2003-ban Mihail Hodorkovszkij olajmágnás, aki akkoriban Oroszország leggazdagabb embere volt és számos ellenzéki csoportot finanszírozott, azzal vádolta Putyint, hogy ő a felelős a féktelen korrupcióért. A következő tíz évet börtönben töltötte, adóelkerülés, csalás és sikkasztás miatt elítélve, figyelmeztetésként minden lehetséges bíráló számára.

Hodorkovszkij mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat.

Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin egy nagyvállalatokkal tartott találkozót vezet a moszkvai Kremlben 2022. február 24-én. Vlagyimir Putyin csütörtökön kijelentette, hogy országa továbbra is a világgazdaság része kíván maradni, és nem szándékozik árthatni annak. Ugyanezen a napon teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, amelyben több tucat ember meghalt, és amely példátlan szankciókkal kapcsolatos nyugati figyelmeztetéseket váltott ki. Orosz légicsapások értek katonai létesítményeket országszerte, miközben szárazföldi erők északról, délről és keletről nyomultak előre, sok ukránt arra kényszerítve, hogy a bombázások hangjai közepette elhagyja otthonát
Képaláírás, Az orosz üzletemberek hallgatása a Putyinnal tartott 2022-es kremlbeli csúcstalálkozón talán az elnöktől való félelmüket mutatta

Még akkor is, ha a mágnások közül bárki ellenezte is a háborút, gondolatait általában megtartotta magának.

Ám még ebben a hallgatásban is hallani morajlást: Oroszország egykor hatalmas üzleti elitjének egyes tagjai úgy tűnik, már egy Putyin utáni Oroszországban gondolkodnak.

Azt találgatják, hogy az elnök távozása vagy halála után az ország ismét hasonlíthat-e az 1990-es évekre, amikor az oligarchák élvezték a hatalom gyümölcseit, vagy akár egészségesebb politika is gyökeret verhet-e.

Arkady Ostrovsky újságíró, a The Economist elismert Kreml-szakértője, aki nemrég órákon át interjúzott Oroszország egyik leggazdagabb emberével, azt mondta, úgy érzi, „történelmi, politikai fordulat zajlik" abban az értelemben, ahogyan a szupergazdagok az ország jövőjét látják.

Nyugtalan mágnások

A Szovjetunió 1991-es összeomlása egy új, nagy hatalmú erő felemelkedését hozta Oroszországban: olyan emberekét, akik a kommunizmus bukását kihasználva rendkívüli vagyonra tettek szert, majd saját előnyük érdekében befolyásolni akarták a politikusokat.

Őket nevezték el „oligarcháknak", az ókori görög „a kevesek uralma" kifejezés nyomán. Pénzük volt, ami akkoriban hatalmat jelentett.

A „vad kilencvenes évek" időszaka volt ez, amikor megjelentek az úgynevezett „új oroszok". Hatalmas állami vállalatokat privatizáltak, és a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező férfiak szinte egyik napról a másikra milliomosokká, sőt milliárdosokká váltak.

A korrupció széles körű volt, a haveri kapcsolatok uralták a rendszert, a bérgyilkosságok pedig gyakoriak voltak.

Ám szinte azonnal, miután Putyint 2000-ben először megválasztották elnöknek, maga alá rendelte az oligarchákat. Nem érdekelte a hatalom megosztása bárki mással.

Megengedhette magának, hogy szembeszálljon a milliárdosokkal, mert Oroszország gazdasága talpra állt, a központi államhatalom pedig megerősödött.

Emlékművet állítottak Vlagyimir Putyin orosz elnöknek Szentpéterváron. Az emlékművet szentpétervári kozákok egy csoportja emelte. A szobor mellett Sztasz Bareckij orosz művész látható Szentpéterváron, Oroszországban, 2015. május 16-án.
Képaláírás, Néhány oligarcha jellegzetes öltözködési stílust alakított ki az 1990-es években, amelyet később ez a szentpétervári művész is kifigurázott

Bill Browder pénzügyi befektető, aki egykor Oroszország legnagyobb külföldi befektetője volt, és akit 2005-ben a korrupció elleni kampánya miatt kitiltottak az országból, azt mondta, az orosz mágnások megrettentek és megtörtek Putyin előtt.

Ez szerinte különösen jól látszott a davosi gazdasági fórumon a háború előtti években, amikor még szívesen látták őket ott.

„Emlékszem, ahogy az oligarchák úgy sétáltak, mintha az egész hely az övék lenne, a legarrogánsabb és legmagabiztosabb emberekként. Aztán megjelent Putyin, és döbbenetes volt látni, ahogy ezek az állítólagos alfahímek teljesen alárendelt, szinte kétségbeesett iskolásgyerekekké válnak" - mondta a BBC-nek.

A 2022-es háború kitörése óta a Kreml a jutalmazás és büntetés kíméletlen politikájával tartja fegyelemben Oroszország gazdag üzletembereit.

A háború bírálói vagyonelkobzással szembesültek, míg a lojális szereplőket jövedelmező állami hadi szerződésekkel jutalmazták.

Ma minden korábbinál több orosz milliárdos van: a Forbes szerint összesen 155.

Együttes vagyonuk csaknem 700 milliárd dollárra (mintegy 254 billió forintra) emelkedett, ami új rekord.

Ám még azoknak a mágnásoknak sem tűnik úgy, hogy a pénz boldogságot hozna, akik hűek maradtak és jutalmat kaptak.

Egy részük ugyanis egyre nyugtalanabb.

Autokrácia, oligarchia vagy demokrácia?

Milliárdjaik már nem érnek annyit, mint korábban: belföldön nem tudnak jelentős politikai befolyást vásárolni.

„Nincsenek lapjaik" - magyarázta Dmitrij Nekraszov száműzetésben élő politikus és elemző. „Azért gazdagok, mert valamilyen kapcsolatuk van Putyinnal, és nem fordítva."

Oroszországon kívül pedig kiközösítik őket a teljes körű invázió utáni nyugati szankciók miatt.

„Úgy bánnak velük, mint alacsony szintű bűnözőkkel. Nem repülhetnek magángépeikkel. Jachtjaik nem köthetnek ki Európa legjobb kikötőiben. Számukra ez nagyon kellemetlen és megalázó lehet" - jelentette ki a Putyin-kritikus Browder.

Így aztán néhányuk gondolatai csendben arra terelődnek, mi történik majd Putyin távozása után. Ezt jól értesült elemzők mondják nekem, akik otthonosan mozognak a mágnások világában.

Az elnök távozásának egyelőre nincs igazán realitása, és semmi ok nincs arra, hogy azt feltételezzük, rossz egészségi állapotban lenne.

Putyin azonban, aki múlt hónapban töltötte be 74. életévét, negyed évszázada van a Kremlben, és Moszkvában mindenki tudja, hogy egyszer eljön a távozásának napja.

Amikor a Reuters tavaly arról kérdezte, tervezi-e, hogy 2036-ig, alkotmányos mandátumának lejártáig hivatalban marad, Putyin így válaszolt:

„Csak Isten tudja, lesz-e elég egészségünk hozzá."

Borisz Berezovszkij orosz mágnás biztonsági emberekkel körülvéve érkezik a londoni Legfelsőbb Bíróságra 2010. február 8-án, Vlagyimir Terljuk elleni rágalmazási perének kezdetén. Terljuk azt állította, hogy Berezovszkijnak köze volt Alekszandr Litvinyenko volt orosz kém meggyilkolásához.
Képaláírás, Az 1990-es évek egyik legismertebb oligarchája Borisz Berezovszkij volt, aki összetűzésbe került a Kremllel, és élete utolsó éveit az Egyesült Királyságban töltötte

Ha Putyin lemondana vagy hivatalban halna meg, Mihail Misusztyin miniszterelnök venné át a hatalmat. Misusztyin azonban nem mutatott elnöki ambíciókat, ami valószínűleg az egyik oka annak, hogy kinevezték.

Ez bizonyos értelemben hatalmi vákuumot teremtene.

Ebben a helyzetben az általam megkérdezett Oroszország-szakértők több lehetséges forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartanak.

Nyugaton, és kétségtelenül Oroszországon belül is, sokan remélik, hogy a Putyin utáni Oroszországban virágzásnak indulhat a demokrácia, ahol a hatalmat a nép gyakorolja, nem pedig oligarchák új csoportja vagy egyetlen autokrata.

Elemzők szerint azonban ez tűnik a legkevésbé valószínű útnak.

A demokratikus intézmények jelentős része Putyin uralma alatt leépült vagy megsemmisült.

„Oroszország annyira hozzászokott az erőszakhoz, hogy elszokott a szokásos demokratikus eljárásoktól" - magyarázta Alexandra Prokopenko száműzetésben élő orosz újságíró és elemző.

A másik lehetőség a még több autokrácia. Egy másik vezető válthatná Putyint, és folytathatná az elnyomás kultúráját. Prokopenko szerint azonban ebből nem születne azonnal egy újabb erőskezű diktatúra.

Az ilyen folyamatok időt igényelnek, magyarázta. Putyin utódja kezdetben gyengébb lenne nála, és kevesebb erőforrással rendelkezne.

Van azonban egy harmadik lehetőség is: a mágnások ismét megerősítik pozícióikat, és Oroszország visszatér valami olyasmihez, mint az 1990-es évek oligarchikus rendszere.

Dmitrij Nekraszov, a Kreml egykori tanácsadója és ellenzéki politikus, aki ma száműzetésben él, azt magyarázta, ebben az esetben az országot néhány befolyásos klán irányítaná üzleti érdekcsoportokkal szövetségben.

Természetesen sok mágnás számára ez az utolsó lehetőség a legvonzóbb.

„Szeretnének visszatérni ahhoz az időhöz, amikor figyeltek rájuk, amikor nem fosztották meg őket a vagyonuktól, és amikor ismerték a játékszabályokat" - mondta Prokopenko, aki sok időt töltött Oroszország leggazdagabb embereivel beszélgetve.

Vlagyimir Putyin orosz elnök kiszáll egy repülőgépből a türkmenbasi nemzetközi repülőtéren Türkmenbasiban, Türkmenisztánban, 2026. október 8-án. Putyin kétnapos munkalátogatásra érkezett Türkmenisztánba.
Képaláírás, Putyin a jutalmazás és büntetés kíméletlen politikájával tartja fegyelemben a mágnásokat Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta

Egy nagy visszhangot kiváltó interjú

Érdekes utalást arra, hogy a mágnások mit szeretnének egy Putyin utáni jövőtől, Andrej Melnicsenko adott. A műtrágyapiac királyaként emlegetett üzletember jelenleg Oroszország nyolcadik leggazdagabb embere.

Az év elején meglepetést okozott azzal, hogy interjút adott a The Economistnak, ami ritka lépés egy gazdag orosz üzletembertől, különösen egy olyan ország lapjának, amelyet a Kreml barátságtalannak tekint.

A lap emellett egy általa írt esszét is közölt.

Az interjú egyes részeiben Melnicsenko megismételte a Kreml álláspontjait.

Azt mondta, Ukrajna Oroszország és a Nyugat közötti csatatér, és szerinte a Nyugat figyelmen kívül hagyta Oroszország biztonsági aggályait, valamint veszélyezteti annak szuverenitását.

Aztán érdekesebbé vált a beszélgetés.

Melnicsenko nem követelte Putyin távozását, de - és ez fontos különbség - olyan változás mellett érvelt, amely véget vetne az egyszemélyi uralomnak Oroszországban.

Azt mondta, Oroszországnak nagyobb mértékben kellene kapcsolódnia a világhoz.

Prokopenko szerint a mágnás nyilvános vitát akart elindítani.

Ez egy „felhívás volt a hozzá hasonló gazdag emberekhez, hogy kezdjenek el beszélni" - mondta.

Az interjút készítő Arkadij Osztrovszkij azt mondta nekem, hogy kettejük között „feszült és heves viták" zajlottak hotelekben és kávézókban, többnyire kávé mellett, sok kávé mellett, néha dohányozva.

Szerinte a mágnás láthatóan komolyan gondolkodott a válaszain, nem pedig politikusokra jellemző üzeneteket ismételgetett.

Oroszországban semmi nem egyszerű, és a legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy az interjú valamilyen formában a Kreml hallgatólagos vagy kifejezett jóváhagyásával készülhetett.

Nem tudjuk, miért engedélyezték volna ezt a szokatlan változásra való felhívást.

Lehetséges, hogy azt akarták mutatni: az országban még mindig létezik valamiféle pluralizmus.

Egyetlen mágnás sem állt nyilvánosan Melnicsenko mellé.

Ennek ellenére az újságíró szerint nemcsak önmagáért beszélt, hanem üzletembertársai nevében is.

Lakóépületek és hegyoldali villák egy vitorlás mögött Saint-Jean-Cap-Ferrat-ban, Franciaországban, 2023. október 21-én. Monaco és Nizza között, a Földközi-tengerbe nyúló félszigetet gyakran nevezik a „milliárdosok félszigetének”, mivel uralkodók, hollywoodi ikonok, technológiai milliárdosok és orosz oligarchák kedvelt célpontja.
Képaláírás, Néhány mágnás a nyugati szankciók miatt kiközösítettnek érzi magát: nem használhatják szabadon magángépeiket, és nem látogathatják az olyan nyugati üdülőhelyeket, mint a dél-franciaországi Saint-Jean-Cap-Ferrat, amely korábban népszerű volt a gazdag oroszok körében

Néhányuk abban reménykedik, hogy Putyin távozása után az ország „oligarchikus köztársasággá" válhat, ahogyan Osztrovszkij újságíró fogalmaz, vagyis valami olyanná, mint az 1990-es években, amikor az üzleti elit irányított.

Az Oroszországról készített hosszú éveken át tartó tudósításai alapján Osztrovszkij azt mondta, hogy az az ország szupergazdagjai közül sokan úgy érzik, hogy „ez a háború teljes zsákutcába vezette Oroszországot, és elvette tőle a jövő perspektíváját."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland