Diákok segítették megdönteni a kommunizmust Csehszlovákiában

Kép forrás, Derek Hudson/Getty Images
- Szerző, Tim O'Callaghan
- Pozíció, BBC World Service Witness History
- Publikálva
1989 novembere volt. Kelet-Európa-szerte egymás után buktak meg a kommunista rezsimek. Lengyelországban és Magyarországon megszűnt az egypártrendszer. Kelet-Németországban ledőlt a berlini fal.
Csehszlovákiában is egyre nőtt a nyomás a kommunista kormánnyal szemben. A fővárosban, Prágában diákok vonultak az utcára. A húsz éve nem látott méretű tüntetést azonban brutális erővel verték le, mivel a hatóságok nem voltak hajlandók feladni a hatalmat. Ez a fellépés meghatározó eseménynek bizonyult, amely Csehszlovákiában is felgyorsította a rendszerváltást.

Kép forrás, LUBOMIR KOTEK/AFP via Getty Images
A felismerés pillanata
Minden azzal kezdődött, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió vezetője. Az 1980-as évek végére gyors változások zajlottak a politikában mind a Szovjetunión belül, mind a tágabb kommunista táborban. A keleti blokkban mindenütt reformerek szálltak szembe az évtizedek óta fennálló rendszerekkel.
Csehszlovákiában 1989 nyara óta kisebb tüntetéseket tartottak, az ország kommunista vezetői azonban annak ellenére sem engedtek, hogy mindenfelől érezhető volt a változás szele.
Ekkor lépett színre Šimon Pánek prágai egyetemista.
Társaival felismerték, hogy a főként középkorú értelmiségiekből álló ellenzékből hiányzik a fiatalos lendület.
Šimon és barátai toborzásba kezdtek a prágai egyetemeken, és egyre több fiatalt győztek meg arról, hogy csatlakozzon a tüntetésekhez.
„Aztán valaki felvetette, hogy miért ne szervezhetnénk saját tüntetést, nem a disszidensekkel, az idősebbekkel, vagyis az értelmiségiekkel, hanem csak mi, diákok" – idézte fel.
A dátum kulcsfontosságú volt
Jelképes dátumot választottak: november 17-ét. 1939-ben ezen a napon zárták be a nácik a csehszlovákiai egyetemeket, miután a diákok tiltakoztak a német megszállás ellen.
„Erős jelképes jelentősége volt, és akkor úgy éreztük, hogy erre a kommunisták nehezebben mondhatnak nemet" – mondta Pánek.
És igazuk lett. A kommunisták feltételekkel ugyan, de engedélyezték a tüntetést, a diákok pedig elfogadták ezeket. Így 1989. november 17-én mintegy 40 ezer fiatal indult el Prága egyetemi negyedén keresztül. A felvonulás békésen zajlott.
A helyzet akkor vett fordulatot, amikor a diákok elhagyták az egyetemi negyedet, és a városközpont felé indultak.
„Azért történt így, mert ha politikai üzenetet akartunk közvetíteni, el kellett jutnunk a város központjába, a főtérre" – mondta Pánek.
A kormány végül úgy döntött, hogy példátlan brutalitással állítja meg a tüntetőket. A felvételeken az látszott, ahogy diákokat rángattak ki a tömegből, és gumibotokkal brutálisan megvertek. Mintegy 500 diák került kórházba.
Pánek visszaemlékezése szerint sok vér, valamint ruhák, cipők és más tárgyak hevertek az utcán, ahol a tömeg lényegében a különleges egységek sorfalai közé szorult.

Kép forrás, Chip HIRES/Gamma-Rapho via Getty Images
„Elég volt”
„Ez a pillanat volt az, amely a szüleink nemzedékében, a harmincas, negyvenes és ötvenes éveikben járó emberekben kiváltotta azt az érzést, hogy elég volt, nem verhetitek a gyerekeinket" – mondta Pánek.
Miközben a diákok sztrájkba léptek, országszerte tiltakozások kezdődtek. Az állami televízió és rádió dolgozói sztrájkkal fenyegettek, ha nem számolhatnak be a tüntetésekről.
Eközben Václav Havel drámaíró, a kommunista rendszer ismert bírálója és ellenzéki alakja létrehozta a Polgári Fórumot, hogy összefogja a kommunistákkal szemben álló csoportokat, köztük a diákokat.
„Rendkívül erős és lelkesítő volt a hangulat" – emlékezett vissza Pánek.
Egy héttel a diáktüntetés után pedig egymillió ember gyűlt össze Prágában. Ez volt a legnagyobb tüntetés azóta, hogy 1968-ban a szovjet és más kommunista fegyveres erők leverték az úgynevezett prágai tavasz reformkormányát, és szovjetbarát rendszert juttattak hatalomra.

Kép forrás, DAN MATERNA/AFP via Getty Images
A kommunista rendszer bukása
November 27-én, tíz nappal a diáktüntetés után az egypártrendszer megszüntetését követelő kétórás általános sztrájkhoz a dolgozók többsége csatlakozott.
Ez adta meg a végső lökést a kommunista rendszer bukásához.
Pánek ezután csatlakozott a Václav Havel vezette delegációhoz, amely a hatalom átadásáról kezdett tárgyalni a kommunistákkal.
Koalíciós kormány alakult, december 29-én pedig Václav Havelt választották Csehszlovákia új elnökévé.
„Jó volt, hogy mindez erőszak nélkül, ilyen szelíden zajlott" – mondta Pánek a később bársonyos forradalomként ismertté vált eseményekről.
„Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül szerencsések voltunk: a kommunizmus egyre gyengült, egyre kevesebb vonzerővel bírt, és egyre inkább elvesztette az önbizalmát."
Ez a cikk a BBC World Service Witness History podcastjának „Czechoslovakia's Velvet Revolution” című epizódján alapul.
Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.
Szerkesztette: Kárász Palkó




