A klímaváltozás korlátozhatja a jövő generációinak testmagasságát

Az elmúlt másfél évszázadban az emberiség látványosan megnőtt. Szó szerint egyre magasabbak lettünk. Vannak azonban jelek arra, hogy ez a folyamat lassan végéhez ér, aminek az egyik lehetséges oka az éghajlatváltozás.

Köztudott, hogy a globális felmelegedés szélsőségesebb időjáráshoz vezet, beleértve a hőhullámokat és a megnövekedett páratartalmat. Egy a Kaliforniai Egyetemhez (UCSB) tartozó kutatócsoport most arra jutott, hogy ezek a körülmények már a születés előtt is gátolhatják a gyerekek növekedését.

A csapat Dél-Ázsiában, az éghajlatváltozás hatásainak különösen kitett régióban, 200 ezer, öt év alatti gyerek adatait elemezte. A kutatók becslése szerint azok a gyerekek, akik az anyaméhben az egész terhesség alatt 35 Celsius-fok feletti hőmérsékleti csúcsokat és magas páratartalmat éltek át, az életkorukhoz képest a vártnál 13%-kal alacsonyabbak voltak.

A születéstől ötéves korig tartó időszakban mért testmagasság-növekedést a gyerek általános egészségi állapotának és fejlődésének egyik kulcsfontosságú mutatójaként tartják számon.

A végső testmagasságot nagyban meghatározza a genetika és egyéb tényezők, például a táplálkozás és az egészség. Emellett „a tanulmány azt sugallja, hogy az éghajlatváltozás miatti növekvő hőmérséklet és páratartalom valóban negatívan befolyásolja az öt év alatti gyerekek átlagos testmagasságát Dél-Ázsiában" – magyarázza a vezető szerző, Katie McMahon.

McMahon szerint a helyzet világszinte bizonytalan és sok múlik az elkövetkező évtizedek klímapolitikáján. „Joggal feltételezhetjük, hogy hasonló eredmények más alacsony és közepes jövedelmű országokban is megjelenhetnek, olyan helyeken, ahol már most is magas a hőmérséklet és a páratartalom."

A Világbank mintegy 120 országot sorol az alacsony és közepes jövedelmű kategóriába.

Az emberi testmagasság „harmonikahatása"

A tudósok szerint az emberiség története során voltak olyan időszakok, amikor a testmagasság jelentősen ingadozott, különösen nagy átalakulások idején. Ilyen volt például 10 ezer évvel ezelőtt, a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdaságra való áttérés, amelyről több tanulmány is azt sugallja, hogy kezdetben kedvezőtlen hatással volt az átlagos testmagasságra.

2004-ben az Ohiói Állami Egyetem (OSU) közgazdaságtan-oktatója, Richard Steckel professzor mérföldkőnek számító tanulmányt publikált. Észak-Európában feltárt temetkezési helyekről származó, a 9. és a 19. század közé datált több ezer csontváz magassági adatait elemezve megállapította, hogy az átlagos testmagasság ebben az időszakban fel-le ingadozott, a 17. században érve el a mélypontot.

Európa ebben a korszakban számos változáson ment keresztül. Ilyen volt a városok növekedése, amely fokozta a fertőző betegségek terjedését, az agrártermelés fejlődése, valamint a kis jégkorszak, a 16. és a 19. század közötti lehűlési időszak.

„Az 1700-as évekre az észak-európai férfiak átlagosan 6,4 cm-t vesztettek a testmagasságukból , és ezt a veszteséget csak a 20. század első felére sikerült teljesen behozni" – írta Steckel professzor a tanulmányban.

Dr. Andrea Rodriguez Martinez, a londoni Imperial College népegészségügyi kutatója, aki több tanulmányt is jegyez az emberi testmagasság trendjeiről, attól tart, hogy az éghajlatváltozás hasonló nyomást gyakorolhat a mai népességekre is.

„Az ENSZ becslése szerint világszerte mintegy egymilliárd gyerek rendkívül magas kockázatnak van kitéve az éghajlatváltozás következményei miatt. Méltán állíthatjuk, hogy az éghajlatváltozás számos módon komoly fenyegetést jelent a gyerekek növekedésére és egészségére" – magyarázta.

Zsugorodó holland óriások

A 20. századot megvizsgálva úgy tűnik, az életkörülmények valóban szerepet játszottak a testmagasság alakulásában.

2017-ben az NCD-RisC nevű egészségügyi kutatókból álló nemzetközi hálózat elemezte 200 ország, 1896 és 1996 között született lakosságának biometriai adatait. Becslésük szerint ebben az időszakban a férfiak globális átlagos testmagassága 162 cm-ről 171 cm-re nőtt. A nők esetében 151 cm-ről 159 cm-re emelkedett.

Ugyanakkor egyes országoknál nagyobb növekedést mértek, mint máshol. Az iráni férfiak például 16,5 cm-rel lettek magasabbak, a dél‑koreai nők pedig 20,2 cm-rel nőttek. A skála másik végén Madagaszkáron a nők egy évszázad alatt mindössze 1,5 cm-rel lettek magasabbak, míg a pakisztáni férfiak 1,27 cm-rel.

De mi magyarázza ezt az eltérést?

„A testmagasság alakulását nagyrészt a genetika magyarázza, de összefügg a táplálkozási, környezeti és társadalmi-gazdasági tényezők kombinációjával is" – magyarázta Dr. Martinez.

Ide tartozik a tápláló élelmiszerekhez és a tiszta vízhez való hozzáférés, továbbá az orvostudomány fejlődése, amely növelte a betegségekkel szembeni ellenálló képességünket.

Vannak arra utaló adatok is, hogy az emberek átlagos testmagasságának növekedése egyes esetekben megtorpanhat – legalábbis a világ legmagasabb népességei közül néhányban.

A világ legmagasabb emberei a hollandok, ami a történelmi életszínvonal-javulásnak, a jó minőségű élelmiszerekhez való hozzáférésnek és az orvosi fejlődésnek köszönhető. „Történetük világos kapcsolatot mutat az életkörülmények és az egészségesebb, magasabb népesség között" – mondta Kristina Thompson, a hollandiai Wageningeni Egyetem (WUR) egészség és társadalom professzora.

Ám az átlagos holland testmagasság a Holland Statisztikai Hivatal (CBS) szerint csökkenni kezdett. Az 1980-ban született férfiak 19 éves korukra átlagosan 183,9 cm magasak voltak. Ez az érték azonban a 2001-ben született férfiaknál 182,9 cm-re esett vissza. A holland nők esetében pedig az átlag 170,7 cm-ről 169,3 cm-re csökkent.

Az egyik tényező – a CBS közleménye szerint – az „alacsonyabb átlagos testmagasságú újonnan érkező népességek bevándorlása, valamint az itt született gyermekeik". Ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy a testmagasság csökkenése a holland születésű szülők gyermekei körében is megfigyelhető volt.

Thompson szerint „egyelőre nem világos, mi okozta ezt a csökkenést."

„Romlott volna az étrend minősége? Vagy a gyerekkori elhízás akadályozná a növekedést?"– latolgatta.

A társadalmi egyenlőtlenség visszafogja a növekedést

Nem meglepő tehát, hogy a globális testmagassági rangsor élén a fejlettebb országok állnak.

Ezek a rangsorok azonban változhatnak.

Az NCD adatai szerint a 19. század végén az Egyesült Államoké volt a világ harmadik legmagasabb népessége. Napjainkban már a legjobb húsz között sem szerepel.

Szó sincs arról, hogy összementek volna: az 1996-ban született amerikai férfiak átlagosan több mint 6 cm-rel voltak magasabbak, mint száz évvel korábban született elődeik. A világ többi része azonban gyorsabban növekedett.

John Komlos amerikai közgazdász és az antropometriai történelem – az emberi testméretek évszázadokon átívelő vizsgálatának – egyik úttörője szerint ebben szerepet játszanak az országon belül idővel kialakult társadalmi‑gazdasági egyenlőtlenségek, különösen az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés az utóbbi évtizedekben.

„Az Egyesült Államok lemaradt azoktól az országoktól, amelyek jóléti állami modellt vezettek be, ahol a szegényebb családok is el tudják vinni a gyermekeiket orvoshoz" – magyarázta.

Komlos professzor az Egyesült Államokban a 20. század közepe óta emelkedő, különösen a gyerekek és a tinédzserek körében tapasztalt elhízási arányokat is okolja. Bár a kormányzati adatok azt mutatják, hogy az amerikai étkezési szokások az elmúlt két évtizedben javultak, mégis arra utalnak, hogy a 18 év alatti amerikaiak több mint fele táplálkozási szempontból továbbra sem eszik megfelelően

„A múlt tanulsága az, hogy ha azt szeretnénk, hogy egy népesség magasabb legyen, vagy tovább növekedjen, mindenekelőtt megfelelően kell táplálni" – teszi hozzá.

A két Korea és a két Németország története

A növekedésben szerepet játszó életkörülmények másik szemléletes példája a koreaiaknál figyelhető meg, akiket az 1950-es években a háború Észak- és Dél-Koreára osztott.

A szöuli Sungkyunkwan Egyetem kutatóinak 2011-es tanulmánya szerint az északi oldalon születettek átlagosan akár 8 cm-rel is alacsonyabbak voltak tehetősebb déli társaiknál.

Hasonló, bár kevésbé hangsúlyos különbséget találtak Németországban abban a 41 évben, amikor az ország két részre volt osztva (1949–1990). A nyugatnémetek átlagosan mintegy 1 cm-rel voltak magasabbak keleti szomszédaiknál.

Megálltunk volna a növekedésben?

Vannak bizonyítékok arra, hogy egyes fejlett országokban a növekedés elérhette a csúcspontját vagy megtorpanhatott, ezt azonban ellensúlyozhatja, hogy a fejlődő országok felzárkóznak.

Ugyanakkor, bár a társadalmi-gazdasági körülmények a világ lemaradó részein még javulhatnak, egyre erősebb a gyanú, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás gondot jelenthet.

„Azok az emberek, akik a legmagasabb és leggyorsabban növekvő hő- és páratartalom-szintek mellett élnek, szembesülnek gyakran a legnagyobb akadályokkal az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban" – figyelmeztetett Katy McMahon.

„Azok számára, akik a szabadban dolgoznak, például a mezőgazdaságban, és alig vagy egyáltalán nem férnek hozzá légkondicionáláshoz, az éghajlatváltozás valószínűleg felerősíti az általunk megfigyelt negatív hatásokat."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland